<csicsörke>

Várnai Zseni:Csodák csodája

Tavasszal mindig arra gondolok,
hogy a fûszálak milyen boldogok:
újjászületnek, és a bogarak,
azok is mindig újra zsonganak,
a madárdal is mindig ugyanaz,
újjáteremti õket a tavasz.

A tél nekik csak álom, semmi más,
minden tavasz csodás megújhodás,
a fajta él, s örökre megmarad,
a föld õrzi az életmagvakat,
s a nap kikelti, minden újra él:
fû, fa, virág, bogár és falevél.

Ha bölcsebb lennék, mint milyen vagyok,
innám a fényt, ameddig rám ragyog,
a nap felé fordítanám arcomat,
s feledném minden búmat, harcomat,
élném idõmet, amíg élhetem,
hiszen csupán egy perc az életem.

Az, ami volt, már elmúlt, már nem él,
hol volt, hol nem volt, elvitte a szél,
s a holnapom? Azt meg kell érni még,
csillag mécsem ki tudja meddig ég?!
de most, de most e tündöklõ sugár
még rám ragyog, s ölel az illatár!

Bár volna rá szavam vagy hangjegyem,
hogy éreztessem, ahogy érezem
ez illatot, e fényt, e nagy zenét,
e tavaszi varázslat ihletét,
mely mindig új és mindig ugyanaz:
csodák csodája: létezés... tavasz!

2010.03.12 - 18:04

<.Lili.> „Te nem hiszel a csodában, tagadod? Nézd csak, nem gyõzhetlek meg, mert a csoda legfõbb ismertetõjele, hogy csodálatos – nem lehet bizonyítani, mint egy élettani tényt, nem lehet fényképezni, sem elõre, mennyiségtani törvények szerint megjósolni és kiszámítani. A csoda megnyilatkozási formáit sem könnyû mindig érzékelni: nem jár mindig két lábon, nem lehet fényképezni, nincsenek telekkönyvi, sem anyakönyvi adatai. A csoda, egészen egyszerûen, megnyilatkozik – s néha csak sokkal késõbb értjük meg, mi volt a csoda, hogyan avatkozott életünkbe, s mi volt e beavatkozásban a természetfölötti és csodálatos.” (Márai Sándor: Füves könyv – A csodáról)

2010.03.12 - 16:44

<rune>
„Holnap új nap virrad, fiam. Mosakodj meg, igazítsd el a hajad, dúdolj egy kis dalt, és indulj. Semmi mást nem mondhatok. Olyan régóta élek ezen a földön. Sose tagadtam le a hibáimat. Nem szeretem a tökéletes embereket. Megéri, hogy bura alatt élj, csak mert attól félsz, hogy megsebesülsz? Van értelme lakat alá zárni a lelkedet, csak azért, nehogy kirabolja valaki? Éld az életet, ahogy neked tetszik. És amikor mélyre kerülsz, legyen bátorságod kimondani: Csak azért sem adom fel! Kezdem elölrõl! Semmi nyavalygás vagy siránkozás! Az élet szép, feltéve, hogy éled. Amikor vele együtt haladsz. Néha sárban, máskor meg rózsakertben. Õrizd meg az emlékeidet, és lépj tovább... Bolyongás a létünk ebben a világban. Bolyongás ég és föld között.”
(Alkyoni Papadaki)

2010.03.10 - 09:31

<kako.> Az ember olykor csendkúráztatja magában a folyvást lepcselõ énjeit, és az így beállt csendben meghall másokat.
Vavyan Fable

2010.03.09 - 07:11

<ThomaX> Minden hölgy chatelõnek boldog nõnapot kívánok ezzel a kis versel..

E márciusi napon köszöntünk bennetek
kik adtatok az életnek egy újabb életet.
S annyi férfi szívnek boldogságot, vigaszt,
hogy könyv is kevés lenne felsorolni azt.
rólatok dalolnak virágok, madarak,
Rólatok szól a dal e fénylõ nap alatt.
Feledtetve szenvedést és annyi bánatot,
amit az élettõl eddig is kaptatok.
A virágot amit nyújtanak felétek
szívetek mélyére, jó helyre tegyétek!
Örülve, hogy vannak férjek és barátok,
akik e napon is gondolnak tirátok.
A mai szép napon mit is kívánhatok,
boldog szép életet, s még sok-sok nõnapot!

2010.03.08 - 19:54